(A cikk az ams magazin 2010. decemberi számában jelent meg)

Másodvirágzás

A DS/ID Citroen technikai megoldásainak és formájának köszönhetően évtizedekkel előzte meg a korát. Közel másfél milliót gyártottak belőle, és hála a típus rajongóinak, még manapság is megcsodálhatjuk fenséges vonulásukat az utakon

Abban az évben, amikor milliók nézték tátott szájjal a mozikban a Piszkos tizenkettőt, illetve Dustin Hoffman alakítását a Diploma előtt című filmben, amikor egy szülőszobán felsírt egy kislány, akit később Julia Roberts néven ismert meg az egész világ, amikor kivégezték a legendás kubai forradalmárt, Che Guevarát és amikor Christian Barnard elvégezte a világ első szívátültetését, na akkor gördült ki a Citroen gyár kapuján történetünk főhőse, a hivatalosan ID Break néven futó kombi. Az 1967-es évjáratú gépezet hűséges társként majd négy évtizeden át szelte keresztül-kasul Hollandia útjait, mígnem cirka hat évvel ezelőtt, egy vidámnak induló, ám a végére szomorú napon fékhibával kötött ki egy DS specialista udvarán. A szerelőnél kiderült, hogy a lassítórendszer ugyan könnyen javítható lenne, de az autó fémlemezeivel csúnyán elbánt a rozsda, a vizsgán már biztosan nem menne át egy nagyon komoly beavatkozás nélkül. Az aktuális tulajdonos fájó szívvel, de elengedte szeretett autója kezét, a szerviz pedig felkészült az autó elbontására.

Ekkor kapcsolódott a történetbe a pátyi autórestaurátor, Fekete János, akinek már régóta egy veterán kombi Citroen volt az álma. Amint értesült az „elfekvőben” pihengető darabról, azonnal szólt, hogy el a kezekkel, ő megpróbálja megmenteni. Az autó nem túl nagy összegért gazdát cserélt, és szépen „lábon” eljött új otthonába. Tekintettel arra, hogy egy felújítási mutatvány rengeteg anyagi áldozattal és fáradtságos munkával jár, a hosszú Citroen közel még négy évig oszladozott Pátyon, mielőtt megkezdődhetett a több mint két hónapig tartó újjáélesztési procedúra. Az idő vasfoga jelentősen lemeztelenítette a kombit, de ettől függetlenül János szinte atomjaira bontotta az autót. Szomorú kép tárult elé, a drukkerek látva a rozsdatengert erősen kételkedni kezdtek a sikeres végkifejletben. Ám a szorgos munka, az új lemeztáblák és a lelkesedés meghozta gyümölcsét, és az ID napról napra egyre jobban mutatott a műhelyben. Miközben lázasan folyt a karosszériázás, az építő az autó összes többi alkotóeleméről sem feledkezett meg, szép lassan mindent sikerült felújítani. A fényezés után pedig következhetett az összeszerelés, és az ID kombi másodvirágzása, amely immáron két esztendeje tart. Ugyan csak a véletlen műve, de János pont 99 darab DS-t és ID-t újított fel a saját kombija előtt, amely így jubileumi modellként vált családtaggá.

Amikor megkérdeztem az alkotót, hogy szereti-e a különleges gépezetet, csak sokat sejtetően mosolygott a bajusza alatt, amit természetesen nyugodtan igennek vehettem. Amikor a miértet firtattam, azonnal kaptam a tömör, ugyanakkor mégis kimerítő választ: mert kényelmes, jó tágas, üzembiztos, nem fogyaszt többet semmivel sem, mint a mai használtautók, nyúzható, esztétikus és gyári vonóhorgának köszönhetően elhúzza a nagy utánfutót. Persze azért megkértem a büszke tulajt, hogy meséljen kicsit részletesebben kedvencéről, így azt is megtudtam, hogy szereti a fékpedál helyetti gombot, a szintszabályozós futóműben is sok örömét leli, a kényelmes, rugós fotelekről nem is beszélve. Jópofa a műszerfalra állított belső visszapillantó tükör, mely meglepően jól használható. Az autóval a nagy méretei ellenére könnyű manőverezni, igaz, a lekerekített sarkok kis megszokást igényelnek. Hatalmasak az üvegfelületek, ráadásul az A-oszlop nagyon vékony, így minden irányban jó a kilátás. Látványosak a keret nélküli ablakok, az autó légellenállása nagyon alacsony, amely szintén nem egy rossz dolog, ahogy a be- és kipakolást megkönnyítő, lehajtható hátfal sem, a csomagtartónál. Azonban mindez eltörpül ahhoz a tényhez képest, hogy az autó szinte mindenki életébe vidámságot csempész, legyen szó vezetőről, utasról vagy csak egyszerűen azokról, akik látják menet közben. Ahol elvonul őnagysága (istennőként is aposztrofálták ezt a modellt), integetnek és mutogatnak az emberek, az autópályán dudálnak, szinte mindenhol tátott szájjal nézik, a gyerekek pedig egyszerűen imádják. Manapság talán nagyobb a tekintélye, mint fénykorában, pedig már akkor sem volt kicsi, az autóstársak sem nézik le, sokkal inkább tisztelik.

János azt is elmesélte, hogy az autó karbantartása semmivel sem jelent nagyobb feladatot, mint egy átlagos használtautóé. Jóformán minden alkatrész könnyen beszerezhető hozzá – a kisipari hazaitól persze illik óvakodni -, ráadásul közel sem horror árakon. Nála az elmúlt két évben nem romlott el semmi az autón, csak az elhasználódó alkatrészeket kellett lecserélni, például a szűrőket. Az autóban ketyegő kétliteres motor amúgy sem a megbízhatatlanságáról híres, remek párost alkot az ötsebességes, szintén strapabíró, mechanikus kapcsolású váltóval.

A közös pályafutás bár mesés volt és gyümölcsöző, János új gazdát talált kedvencének, így megválik tőle, de csak azért, hogy egy másik álmát váltsa valóra, amelynek alapja szintén egy DS, de ez már egy másik történet lesz.